Írhatnám azt is, hogy igen is, nem is, hiszen a helyzet több mint bonyolult.
Mindazonáltal szerintem a mai Magyarországon egy szóval szinte semmit nem lehet kifejezni, így ezt a jelenséget sem; a magam részéről tehát nem támogatom, hogy a "cigánybűnözés" fogalom polgárjogot nyerjen. Kicsit közelebb vinne a megoldáshoz, ha "jellemzően cigány származásúak által elkövetett bűncselekményekről (bűnelkövetési formákról)" beszélnénk. Rögtön hozzátéve persze, hogy léteznek "jellemzően ukrán vagy magyar származásúak által elkövetett bűncselekmények" (például fehérgalléros bűnözés) is. A származást azért hangsúlyoznám, mert, ugye, az identitását mindenki maga választja meg; ugyanakkor árnyalja a problémát a vegyes származás, ami kis hazánkban mind gyakoribb. Ne feledjük: egyre több a roma-magyar vegyesházasság is! Kik ők, tán romagyarok?
Szóval nehéz ügy, de nyelvünk - talán legfőbb kincsünk - olyan gazdag, hogy legalább egy értelmiséginek azért illene többet keresgélnie az igazságot inkább feltárni képes kifejezések között. Ez amúgy a közélet és a politika minden szegmensére igaz.
Egyébiránt kétségtelen, hogy amikor az olasz maffiát emlegetjük, akkor az olaszok nagy részére nem mint bűnözőkre gondolunk. Ugyanez igaz keleti szláv vonatkozásban is, mindenesetre ettől még olasz, ukrán vagy orosz maffia létezik. Szerintem "jellemzően cigány származásúak által elkövetett bűncselekmények (bűnelkövetési formák)" is léteznek, a tyúklopás vagy a színesfém-eltulajdonítás manapság hazánkban inkább roma polgártársainkra vonatkoztatható, de nem kizárólagosan. Emlékezhetünk például Wahorn András tavalyi látleletére: környékükön a betöréseket kivétel nélkül romák követik el, de a két banda élén magyarok állnak... Az általánosítás tehát ezen a területen sem célravezető és korrekt, de ahogy például Wahorn leírja a jelenséget, az közelebb vihet közállapotaink rendeződéséhez. A bűnelkövetők szociális helyzete, ami sokszor összefügg a származásukkal is, ugyanis igencsak fontos körülmény.  
Emberségesnek kell lenni, de határozottnak. És nem szabad azonos súlyúnak tekinteni azt, ha valaki kenyeret és tejet lop valahonnan, mert valóban éhes, vagy ha valaki bottal leüt valakit, bámiért is. Az előbbire - a mélyülő válság közepette - talán olyanok is vetemednek majd, akik ma ezt el sem tudják képzelni magukról, az utóbbira viszont nincs nagyon mentség.      

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.