Nemrégiben még szó volt arról, hogy ha más határon túli magyarok nem is, azért a vajdaságiak kaphatnak magyar állampolgárságot, letelepedés nélkül. Ebben egyetértett a jobboldal és a szocialisták több politikusa is. Ugye, négy szomszédunk uniós tag, horvát útlevéllel könnyen lehet mozogni a világban, Ukrajna pedig tiltja a kettős állampolgárságot. Marad Szerbia, illetve az ott élő magyarok, akik tömegesen igényelnék is a lehetőséget, amelyet a magyar pártok ígérgetnek schengeni csatlakozásunk óta, de csak nem történik semmi.
Jelenleg lehet ugyan egy délvidéki nemzettársunk magyar állampolgár - ha elhagyja szülőföldjét. Ehhez persze bárkinek joga van, de miért nem lehet variálni a különböző lehetőségek között? Európa többi nemzete mindezt intelligens és pragmatikus módon megoldotta. Lásd, például a többszintű brit állampolgársági modellt. Nálunk is megoldás lehetne, hogy aki át akar települni, az egy idő után kapjon "első szintű" állampolgárságot, aki pedig a szülőföldjén akar maradni, de igényli, az kaphasson "másod szintű" magyar állampolgárságot. Az egyébként téved, aki azt hiszi, hogy az EU ebbe beleszólna; legfeljebb azt kötheti ki, hogy ne érvényesülhessen etnikai alapú diszkrimináció. Márpedig miért ne kaphatna - már ha akarna - egy régi erdélyi román család sarja "másod szintű" magyar állampolgárságot, ha tudná bizonyítani, hogy felmenői a történelmi Magyarországon éltek?

Befejezésül egy kis tanmese következik a Hetiválasz.hu cikke alapján.

"Nem gondolta a vajdasági Rúzsa Magdi három évvel ezelőtt: Magyarországon olyan bonyolult állampolgárságot kapnia egy határon túli magyarnak, hogy még 2009 áprilisára sem tarthatja kezében a hőn áhított papírt, s hogy ezek után még az illetékes hivatal is nyilvánosan kioktatja. (...)

„Először picit féltem, hogy elfogadnak-e, mert határon túli vagyok. Történtek bizonyos politikai események is, és aggódtam, mi lesz, ha nem fognak szeretni. És annyira jó érzés, amikor itteni magyar emberek őszintén odajönnek és átölelnek, s azt mondják: édes kislányom, olyan ügyes vagy, úgy drukkolok neked. De a legjobban azt szeretem, amikor azt mondják, hogy olyan szép ízesen beszélsz magyarul. Egy rossz szót sem kapok amiatt, hogy a Vajdaságból jöttem" - mesélte a 2004. december 5-i népszavazás után alig egy évvel. (...)

Nemrégiben beszélgettem valakivel, aki azt mondta, hogy ő is sajnálja ezt a népszavazást, de a határon túli magyarok ne akarjanak beleszólni az ország dolgaiba. Akkor egy pillanatra meghökkentem, mert miért gondolja, hogy a határon túliak, akár a székelyek, akár a romániai vagy szlovákiai magyarok, akár a vajdaságiak beleszólnának az ország ügyeibe?"

Rúzsa Magdi már akkor úgy tervezte, hogy Magyarországon marad. „Itt kaptam lehetőséget, és nem akarnék beleharapni abba a kézbe, ami engem etet. Úgyhogy itt maradnék, amennyiben sikerül elintézni a hivatalos papírokat is, ami nem egyszerű." És bár az internetes fórumokon már akkor azt írták, hogy Magyarországnak meg kellene becsülni egy ilyen tehetséget, azóta is csak kilencven napig tartózkodhat egyhuzamban az országban. (...)

A Megasztár után egy évvel Magyarország őt jelölte az Eurovíziós Dalfesztiválra, bár akkor még mindig nem volt magyar állampolgár, sőt egy bekiabáló „lejugózta". Lapunknak mégis úgy nyilatkozott, hogy a befogadó szeretetet továbbra is érzi, az nem múlt el. (...)

Az állampolgársággal kapcsolatban is bizakodó volt: „Tartózkodási engedélyem van, most kérvényeztem a letelepedési engedélyt. Öt hónap az elbírálás, azt várom." Hüledező kérdésünkre, hogy a Magyarországot képviselő énekesnőként nem kapott-e „különleges elbánást", szintén bölcsen válaszolt: „Nem, de végigjárom én azt az utat, amit végig kell járni. Nincs ezzel semmi gond. Nem az a fontos, hogy minél rövidebb idő alatt, csak hogy végre egyszer a kezemben legyen a papír."

Nos, a papír azóta sincs Rúzsa Magdi kezében, hiába telt el két év. „Tényleg alakulóban volt. Tényleg úgy tűnt, hogy ez most már nagyon rövid időn belül meglesz. De pont tegnap kaptam egy levelet, amiben közölték, hogy nem stimmelnek a papírok, és még kettőt ki kellene cserélni" - mondta múlt szombaton a Napkeltében. „Január végén adtam be a kérelmet, de múlt héten kaptam egy levelet, hogy hiányoznak papírok - nyilatkozta aztán a Blikknek. -Nem fogadták el például a nagyapám keresztlevelét, más iratokkal is igazolnom kell, hogy magyar volt.

A másik, amit be kell adnom, az érettségi bizonyítványom közjegyzővel hitelesített másolata, hogy bizonyítani tudjam, magyarul tanultam." A papírokért haza kell mennie Kishegyesre, de most éppen egy turné közepén van.

„Nagyon, nagyon elkeseredtem. Szomorú vagyok" - mondta a Napkeltében, és már a kettős állampolgárságról is kicsit másképp vélekedett: „Nagyon jó lenne, hogyha el lehetne intézni, mert nagyon-nagyon sok huzavonától megkímélné a határon túli magyarokat. Tényleg." Szerb állampolgárként például akárhová utazik, vízumot kell kérnie. De nem csak erről van szó: „Rossz érzés, hogy nem vagyok magyar állampolgár. Egyszerűen csak a kezembe akarom már végre tartani azt a papírt. Fontos lenne azt éreznem, hogy most már nemcsak azt mondom, hogy magyar vagyok, hanem bizonyítani is tudom, papírral. Nekem ez nagyon fontos. Sőt, nemcsak nekem, az összes határon túli magyarnak. A családomnak."