Ezek a sorok 1937-ben (!) láttak napvilágot, abban az évben, amikor a születések száma még 180 ezer felett volt. Kovács Imre A néma forradalom című munkájában nem beszélt félre.

"Pusztuló nép vagyunk.
Nemrégiben mutatta ki egyik kiváló statisztikusunk, Móricz Miklós, hogy 1960-ig még növekedni fog az ország lakossága - nem mintha a nemzet regeneráló ereje feltámadna, hanem az idősebb korosztályok tartalékai és az élettartam általános meghosszabbodása a mai keretek fenntartása mellett némi szaporodás­sal is biztat -, eléri a lélekszám a 10 milliót, utána azonban rohamos apadás fog beállni.
A világháború nagy sebet ütött a nemzeten. 500 000 gyermekkel kevesebb született, mint amennyinek kellett volna, és ez a mostani évektől kezdve sokáig - talán még félévszázad múlva is - éreztetni fogja hatását minden tekintetben. A fiatal korosztályok aránya egyre kedvezőtlenebbül alakul a társadalomban: az öregek tért nyernek, a fiatalok háttérbe szorulnak; a társadalom elöregszik. Általános lesz az egygyerekrendszer, és az â01Eegykék" öreges életelvekkel óvato­san és számítgatva mérlegelik majd a társadalmi eseményeket. Minden lépésük­ben benne lesz a bizonytalanság érzésének tudata - létük végzete -, és nem fog­nak tiltakozni az öregek uralma ellen. A gazdasági viszonyok javulása pedig fel­oldja a feszültséget, és a szociális kísérőzene eltűnik a generációs harc színteréről. A munkapiac helyzete enyhül; nagy tehertételétől - a munkanélküliektől - meg­szabadul. Ugyanis a háborús születésű nemzedék a normális létszámnak felével jelentkezik a munkapiacon, és a munkanélküli tömegek a relatíve nagyobb ke­reslet révén felszívódnak. Dolgozni fog mindenki ebben az országban - és a dolgozók nem elégedetlenkednek.
Így lassan kikapcsolódik a nemzet életéből egy forradalom lehetősége. Az elöre­gedő társadalomnak nincs feszítő ereje, sem robbanásra váló készsége. Az öreg társadalom megelégedés, megnyugvás és kiegyenlítődés után vágyik. Nélkülöz minden különösebb lendületet. Belső ösztöneit elhallgattatja, külső körülmények­re, izgalmakra nem reagál. Hite, lelkesedése nincs; ideálokért nem harcol. Az öreg társadalom a halál dermedtségével, utolsó állomás egy nemzet életében. Sajnos, a magyarság ideérkezett, és megfiatalítani  nem lehet.  A statisztika és szociológia rideg törvényei sivárnak és kegyetlennek jelzik a jövőt: az elörege­dett csonkaország után jön az elgyengülő és elnéptelenedő csonkaország..."
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.