A polgárháború előszelét jó ideje érzem. Roma és nem cigány származású ismerőseim még 2007 nyarán  is legyingettek, amikor ilyesmiről beszéltem. Pedig Szögi Lajos akkor már halott volt, a Magyar Gárda pedig alakulóban. Félig-meddig jogos félelmet éreztem minden oldalról, és persze nem jogos, nem elfogadható, de érthető, magyarázható gyűlöletet.
A múlt héten született két publicisztika a jobboldali sajtóban. A tónusuk, a hangvételek különböző - Bayer bizonyos megfogalmazásaival, pl. "sok százezer", "nem emberekkel" most sem tudok azonosulni -, de mindkét írás jelzi, hogy bizonyos tekintetben az utolsó órában járunk.  
 

***
Roma, vagy cigány magyar?
2009. szeptember 7. 09:25


Zsebők Csaba
„Az én időmben általában csecsemőként került intézetbe az ember, ma egyre inkább tizenéves korban, amikor már tisztában van a cigányságával. A szóhasználat is más. Mi a nem cigányokat úgy hívtuk, hogy »nem cigányok«, a mostaniak meg azt mondják, hogy »magyarok«. Ilyenkor mindig odaszólok nekik, hogy könyörgöm, magyarok vagytok ti is! Furcsa az egész...” – nyilatkozta a minap az intézetben felnőtt Oláh Ibolya énekes a Népszabadságnak.

Valóban furcsa. Ezekben a mondatokban benne rejlik a magyarországi romák, cigány származású honfitársaink önmeghatározásának bonyolult volta. Mert minek is kellene tekinteni, vallani magukat? Természetesen mindenkit megillet az identitásválasztás, az önmeghatározás szabadsága. Ám nem mindegy, hogy milyen szirénhangok szólalnak meg hol innen, hol onnan.

Nem félek leírni: szerintem öngyilkos taktika belemenni abba, hogy vannak cigányok és magyarok. Mert ugyan hová számítjuk például a vegyes házasságban született, félig palóc, félig kárpáti cigány honpolgárt? És például Deák Bill Gyula magyar vagy cigány blues énekes? Nem tudom, mit szólna hozzá, de ha azt mondjuk rá, cigány származású magyar művész, valószínűleg nem nagyon trafálunk mellé. Amúgy jó, ha tudjuk: a hazai roma művészek (magyar cigányok, oláhok és beások) külföldön cigányságukat és magyarságukat többnyire egyaránt hangsúlyozzák. Mondhatni, cigány magyarok ők.

Valószínűleg ilyesmi lehetne az elfogadható önmeghatározás idehaza is, hiszen a kettős (többes) identitásnak nem csupán komoly hagyományai vannak a Kárpát-medencében, de békéltető szerepe is. Ha mindezt valaki cáfolni szeretné, annak rögvest hadd hívjam fel a figyelmét: a romák és nem cigányok – bármilyen szélsőség sürgette – erőszakos elválasztása azt eredményezheti, hogy az asszimiláció vagy a beilleszkedés útjára lépett nem kevés roma származású honpolgár elidegenedik a magyar nemzettől.

Kinek jó ez? Annak biztos, aki a cigány nacionalizmus, sőt sovinizmus kialakításán fáradozik. Annak szintén, aki etnikai hátterű polgárháborús helyzet, de legalábbis a békétlenség szításában érdekelt. És ilyen érdekcsoportok lehetnek külföldön, de hazai szélsőjobbos, szélsőliberális, szélsőbalos körökben is. Az is lehet, hogy egyes jogvédők, illetve balliberális „széplelkek” valóban azt hiszik, a roma különállás állandó hangsúlyozása üdvözítő a cigány származású magyar állampolgárok számára. Szerintem tévednek.

Az úgynevezett többségi társadalom bizonyos hibákat szintén elkövetett: nem ismerjük a hazai cigányság kulturális sajátosságait, merthogy az elmúlt évtizedekben érdemben nem tanulhattunk róluk iskoláink falai között. (Ahogy a határon túli magyarokról is alig.) S ha bizonyos társadalmi rétegeket nem ismerünk, akkor vagy tartunk majd mindegyik tagjától, vagy naiv módon nekünk tetszőre retusáljuk a képüket. Bármi is legyen a jelenség gyökere, a roma extremizmus hangjait olykor már lehet hallani. Elég csak ellátogatni bizonyos közösségi oldalakra, ahol számos cigány fiatal azzal kérkedik, hogy hobbija magyarokat („parasztokat”) verni, netán ölni. Lehet persze azzal védekezni, hogy Szögi Lajos meglincselésekor az „Öld meg magyart!” felkiáltás csak hirtelen indulatból hagyta el az egyik elkövető száját, ám jól jelzi, hogy egyes roma körökben egyre komolyabb magyarellenes indulatok munkálnak.

Ám nagyon sok cigány származású ember – reméljük, a többség – békében akar élni, magyar és roma öntudattal egyszerre. S hogy cigány származású honfitársaink közül kit tekinthetünk magyarnak? Magyar az, aki annak vallja magát – vélekedett Illyés Gyula. Rögtön hozzá is tehetjük Tamási Áron felejthetetlen mondatát: „Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan.” És idézzünk még egyet, Máté Imre (még köztünk élő) költőtől, 56-os forradalmártól: „Mindenki magyarnak tekintendő, aki azonosul a közös haza sorskérdéseivel.” 

(Mno.hu)

***
2009-09-12
Iszony
Álláspont

Vérfertőzés. Rokonok, testvérek közötti szexuális kapcsolat. Tizennyolc éves nyugdíjasok – akik azért kapnak nyugellátást életük végéig, mert szellemi fogyatékosok. Tizenhárom esztendős gyereklány szül valahol Miskolcon, anyja, aki mindösszesen tíz gyermeket „nevel”, azt sem tudja, hol van a lánya. Azt meg pláne nem, ki lehet unokájának az apja.

Iskolába nem járó gyerekek, akiket sorra szellemi fogyatékosnak nyilváníttatnak szüleik. Ha a jegyző érdeklődik, hogy miért nem látták a kis purdékat iskolában hónapok óta, egyszerűen összeverik. Olvassák el lapunk 4–5. oldalán ma megjelent riportunkat. Meg fognak döbbenni. Iszonyodni fognak. S amit olvasnak, azt helybeli, borsodi cigány emberek mesélik el az újságírónak.

Magyarország a 21. század elején. A statisztikai adatok szerint a megyében nő a fogyatékos gyermekek száma. Ez a valóság.

De ettől a valóságtól iszonyodni kell, ezzel a valósággal szembenézni elviselhetetlen. Sokkal egyszerűbb frontális támadást indítani az edelényi polgármester, Molnár Oszkár ellen. Aki kimondta, amit már mások is kimondtak.

Moldova György tavaly megjelent, Miskolcról szóló kötetének 213. oldalán olvashatjuk a következőket: „Sok gyerek már magzati állapotában sérülést szenved el. (Többször hallottam, hogy ütögetik a terhes asszonyok hasát, abban a reményben, hogy idióta születik, aki után magasabb támogatás jár.) (...) Sok a családon belüli, mondjuk unokatestvérek közötti együttélés. Hamar megjelenik az asztma a cigarettázás és alkoholfogyasztás hatására. A belkörű házasság nem mindig vezet Dawn-kórhoz vagy más betegséghez, viszont a következmények, ha enyhébb formában is, de többnyire felismerhetőek.” (Moldova György: Érik a vihar) Moldova háza előtt nem rendeztek tüntetést a gyávák és a rasszizmusbizniszben utazók.

Molnár Oszkárt viszont keresztre akarják feszíteni. Mert – mondom – az lényegesen egyszerűbb, és lényegesen többet hoz a konyhára, mint szembenézni a valósággal. Mint fel- és elismerni a valót. Azt a valót, hogy sok százezer polgártársunk egészen egyszerűen állati körülmények között tengeti életét, és ez őbelőlük is alig-embert csinál. Ezzel az állati nyomorral utoljára talán a Solt Ottilia vezette Szeta mert és akart szembenézni. Azóta egykori pártja, a Szabad Demokraták Szövetsége inkább azt az utat választotta a szembenézés helyett, hogy megpróbálja szégyenpadra ültetni Magyarország népét, többségi társadalmát mint rasszistát és kirekesztőt, csak azért, mert nem tud és nem is akar ezzel az állati sorral együtt létezni. Ugyanis mindennek az ő számára (is) rettenetes következményei vannak.

Olvassák el riportunkat a 4–5. oldalon! Kiderül belőle, hogy a Gadnán megcsonkított, megerőszakolt, majd bestiálisan meggyilkolt 88 esztendős (!) asszony gyilkosa nemsokára hazatér. Ugyanis bolondnak nyilvánították. Kiengedik. Ott fog élni megint, abban a faluban. És a helybelieknek ehhez nyilván majd jó pofát kell vágniuk a tolerancia és a másság jegyében.

Vagy gondoljanak arra a minapi esetre, amikor néhány cigány este egy boltban egyszerűen halálra rugdosott egy embert itt, a fővárosban, mert az szólni mert nekik, hogy ne inzultálják a személyzetet. Vagy nyolcvanszor rúgták fejbe. Mert nem emberek.

Nincs is mismásolás, meg politikailag korrekt lószar. Hanem a valóság van. Együtt élünk nem emberekkel, akiket felbátorítottak. Miellenünk. S így ők is a rövidebbet húzzák, és mi is a rövidebbet húzzuk.

Ez az iszony.

S ennek az iszonynak az alján hever Teleki László cigányügyi államtitkár (!) minapi mondata: „Úgy kell megszólítani a cigányokat, hogy el ne veszítsük a rasszista MSZP-szavazókat.” Ebben a mondatban benne van minden. Éppen úgy, mint a Molnár Oszkár elleni ocsmány hisztériában.

Tényleg érik a vihar.
Bayer Zsolt

(MH)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.