Földes László (Hobo), Kovács Ákos, Gryllus Dániel, Márta István és Benkő László zenészek, Scherer Péter, Eperjes Károly, Ujlaki Dénes, Seress Zoltán, Bezerédi Zoltán, Spolarics Andrea, Pelsőczy Réka, Galkó Balázs, Takács Katalin, Hollósi Frigyes, Pálmai Anna, Nemcsák Károly, Mucsi Zoltán, Gáspár Sándor, Kardos Róbert, Papp Zoltán színművészek, Török Ferenc és Bérczes László rendezők, Koltai Lajos operatőr, Háy János író, Bölcskei Gusztáv református püspök, Orbán Viktor, Magyar Bálint, Kövér László, Selmeczi Gabriella, Pettkó András, Nagy Gábor Tamás és Molnár Gyula politikusok.
Mi a közös bennük? Azon neves honfitársainkról van szó, akik tegnap elkísérték utolsó útjára Cseh Tamást. Ilyen „színes forgatag” az elmúlt évtizedben nagyon kevesek temetésén fordult meg. Talán Bessenyei Ferencén, Darvas Ivánén vagy Hernádi Gyuláén. De tán még az övékén sem.
Barátja és szerzőtársa, Bereményi Géza dalszöveg- és forgatókönyvíró, filmrendező búcsúbeszédében megjegyezte, három hete egyfolytában Cseh Tamásra gondol, ez azonban csak az első három napban volt nehéz, mert az énekes „jó nyomot hagyott maga után”. „Én, aki láttam, hány remek ember hal meg hiábavalóan, végre állíthatom valakiről, terólad, Tamás: téged itt szeretnek, és szeretni fognak. Erdélytől Kanadáig és az Egyesült Államokig, ahol csak magyar szórványok élnek, mindenhol boldogan emlegetnek téged” – hangsúlyozta Bereményi.
És valóban. Cseh Tamást nem csupán „az egyszerű emberek” szerették, tisztelték, hanem a hazai politikai, értelmiségi, művész elit számtalan tagja. Jobboldaliak, liberálisok, baloldaliak, áljobboldaliak, álliberálisok, álbaloldaliak egyaránt. Nagy szó. Pláne, hogy a dalnok nem tagadta: politikai értelemben a jobbközéphez húz. Ám ezt neki úgymond balról is megbocsátották – még életében. És jól tették. Oda-vissza erre lenne szükség – akinél csak lehet. Az emberi értékeket, a teljesítményt el lehet, el kell ismerni, bármilyen gyökérzetből is táplálkoznak.
A tehetségteleneket és a gazembereket (akár egyes említett politikusokat) viszont, ahonnan csak lehet, ki kéne gyomlálni. Tudom, naiv felvetés. Ám ha Cseh Tamás baráti köreiben, így temetésén is megadatott a nemzeti egység, amely az emberi értékek, a teljesítmény elismeréséből fakadt, akkor talán van némi remény.