Milyen érdekes, hogy a magyarországi romák mintegy 70 százaléka magyar cigány, 5 százaléka beás, 25 százaléka pedig oláh cigány.

Milyen érdekes, hogy egyrészt a Kolompár, a Daróczi és a Mohácsi, másrészt a Sztojka, a Raffael nevek oláh cigány famíliáké (ahogy erre a sajátos megközelítésmódja miatt sokat kritizált cigány blogger kolléga utalt is már).

Milyen érdekes, hogy Kopp Mária, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének vezetője a Hírszerzőn ma a következőt is közölte: "azért egy dolgot fontosnak tartok megjegyezni: nagyon veszélyes dolog általában beszélni roma elkövetőkről. Mi vizsgáltuk 2002-ben és 2006-ban is, hogy ki tartja cigánynak, romának saját magát, és azt is megkérdeztük, hogy ki tartja magát magyarnak. És a magyar cigányok 75 százaléka magyarnak és cigánynak tartja saját magát. Ez a rétege a magyar cigányságnak sokkal jobb lelki, egészségi állapotban van."

Milyen érdekes, hogy a mintegy 70 százaléknyi magyar cigánynak, vagyis a romungróknak magyar az anyanyelve. A beások és az oláh cigányok egy részének is, de nem mindegyiknek.

Milyen érdekes, hogy bár sok rendes ember lehet (van is) az oláh cigányok között is, de róluk alig hallunk. Jó és neves zenészeik például persze nekik is vannak, de arányaiban sokkal kevesebb, mint a magyar cigányok körében. 

Milyen érdekes, hogy vajdák csak az oláh cigányoknál vannak, de a legtöbb nem roma tőlük várja már a csodát. (Miközben illetékességük a romungrókra és a beásokra biztosan nem terjedhet ki.)

Miért érzem azt, hogy a magyar cigányok a magyarság részét képezik még nyelvi szempontból is, a másik két nagy roma csoport pedig válaszút előtt áll? Miért nem lehet bármelyik roma egyszerre cigány és magyar ma és holnap is? Miért hagyjuk, hogy a legkülönbözőbb erők akarva-akaratlanul a magyarság erőit megosszák? Miért nem töltenek be vállalt módon hídszerepet a a romungrók a nem roma magyarok és az oláh cigányok között?

Miért, miért, miért nem?