Kósa Lajos a Fidesz legnépszerűbb politikusa. A Századvég és a Forsense friss kutatása szerint. Érdekes, hogy egyes közvéleménykutatók méréseik során nem számolnak a debreceni polgármesterrel, ahol viszont szerepel a neve, ott rendre a dobogón foglal helyet. Kérdés, miért nem szerepeltetik mindenütt... (Vannak tippjeim.) Egy szempont mellett persze nem lehet elmenni: Orbán Viktor még mindig valamivel (bár már nem sokkal) ismertebb a teljes lakosság körében, mint Kósa.
Egyébként pont Orbán volt az, aki egyszer elismerte, hogy rajta kívül Varga Mihály, Navracsics Tibor, Kósa Lajos vagy éppen Pokorni Zoltán is alkalmas lenne egy polgári kormány vezetésére. Igaza volt (talán Pokornit leszámítva). A Fidesz-KDNP politikusai között, illetve holdudvarában amúgy is van választék, bár nem minden területen. Ha nyer az ellenzéki erő, akkor például a pénzügyi és a gazdasági tárcák élére nem lesz gond jó szakembereket állítani. Míg a legtöbb területen igazi választékról lehet beszélni, addig viszont az egészségügyi miniszteri posztra jelenleg esélyesnek tűnő jelöltek személye aggodalomra adhat okot. Az pedig külön érdekes, hogy a külügyi tárca élére szinte csak Martonyi János neve merül fel...   

A polgárháború előszelét jó ideje érzem. Roma és nem cigány származású ismerőseim még 2007 nyarán  is legyingettek, amikor ilyesmiről beszéltem. Pedig Szögi Lajos akkor már halott volt, a Magyar Gárda pedig alakulóban. Félig-meddig jogos félelmet éreztem minden oldalról, és persze nem jogos, nem elfogadható, de érthető, magyarázható gyűlöletet.
A múlt héten született két publicisztika a jobboldali sajtóban. A tónusuk, a hangvételek különböző - Bayer bizonyos megfogalmazásaival, pl. "sok százezer", "nem emberekkel" most sem tudok azonosulni -, de mindkét írás jelzi, hogy bizonyos tekintetben az utolsó órában járunk.  
 

***
Roma, vagy cigány magyar?
2009. szeptember 7. 09:25


Zsebők Csaba
„Az én időmben általában csecsemőként került intézetbe az ember, ma egyre inkább tizenéves korban, amikor már tisztában van a cigányságával. A szóhasználat is más. Mi a nem cigányokat úgy hívtuk, hogy »nem cigányok«, a mostaniak meg azt mondják, hogy »magyarok«. Ilyenkor mindig odaszólok nekik, hogy könyörgöm, magyarok vagytok ti is! Furcsa az egész...” – nyilatkozta a minap az intézetben felnőtt Oláh Ibolya énekes a Népszabadságnak.

Valóban furcsa. Ezekben a mondatokban benne rejlik a magyarországi romák, cigány származású honfitársaink önmeghatározásának bonyolult volta. Mert minek is kellene tekinteni, vallani magukat? Természetesen mindenkit megillet az identitásválasztás, az önmeghatározás szabadsága. Ám nem mindegy, hogy milyen szirénhangok szólalnak meg hol innen, hol onnan.

Nem félek leírni: szerintem öngyilkos taktika belemenni abba, hogy vannak cigányok és magyarok. Mert ugyan hová számítjuk például a vegyes házasságban született, félig palóc, félig kárpáti cigány honpolgárt? És például Deák Bill Gyula magyar vagy cigány blues énekes? Nem tudom, mit szólna hozzá, de ha azt mondjuk rá, cigány származású magyar művész, valószínűleg nem nagyon trafálunk mellé. Amúgy jó, ha tudjuk: a hazai roma művészek (magyar cigányok, oláhok és beások) külföldön cigányságukat és magyarságukat többnyire egyaránt hangsúlyozzák. Mondhatni, cigány magyarok ők.

Valószínűleg ilyesmi lehetne az elfogadható önmeghatározás idehaza is, hiszen a kettős (többes) identitásnak nem csupán komoly hagyományai vannak a Kárpát-medencében, de békéltető szerepe is. Ha mindezt valaki cáfolni szeretné, annak rögvest hadd hívjam fel a figyelmét: a romák és nem cigányok – bármilyen szélsőség sürgette – erőszakos elválasztása azt eredményezheti, hogy az asszimiláció vagy a beilleszkedés útjára lépett nem kevés roma származású honpolgár elidegenedik a magyar nemzettől.

Kinek jó ez? Annak biztos, aki a cigány nacionalizmus, sőt sovinizmus kialakításán fáradozik. Annak szintén, aki etnikai hátterű polgárháborús helyzet, de legalábbis a békétlenség szításában érdekelt. És ilyen érdekcsoportok lehetnek külföldön, de hazai szélsőjobbos, szélsőliberális, szélsőbalos körökben is. Az is lehet, hogy egyes jogvédők, illetve balliberális „széplelkek” valóban azt hiszik, a roma különállás állandó hangsúlyozása üdvözítő a cigány származású magyar állampolgárok számára. Szerintem tévednek.

Az úgynevezett többségi társadalom bizonyos hibákat szintén elkövetett: nem ismerjük a hazai cigányság kulturális sajátosságait, merthogy az elmúlt évtizedekben érdemben nem tanulhattunk róluk iskoláink falai között. (Ahogy a határon túli magyarokról is alig.) S ha bizonyos társadalmi rétegeket nem ismerünk, akkor vagy tartunk majd mindegyik tagjától, vagy naiv módon nekünk tetszőre retusáljuk a képüket. Bármi is legyen a jelenség gyökere, a roma extremizmus hangjait olykor már lehet hallani. Elég csak ellátogatni bizonyos közösségi oldalakra, ahol számos cigány fiatal azzal kérkedik, hogy hobbija magyarokat („parasztokat”) verni, netán ölni. Lehet persze azzal védekezni, hogy Szögi Lajos meglincselésekor az „Öld meg magyart!” felkiáltás csak hirtelen indulatból hagyta el az egyik elkövető száját, ám jól jelzi, hogy egyes roma körökben egyre komolyabb magyarellenes indulatok munkálnak.

Ám nagyon sok cigány származású ember – reméljük, a többség – békében akar élni, magyar és roma öntudattal egyszerre. S hogy cigány származású honfitársaink közül kit tekinthetünk magyarnak? Magyar az, aki annak vallja magát – vélekedett Illyés Gyula. Rögtön hozzá is tehetjük Tamási Áron felejthetetlen mondatát: „Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan.” És idézzünk még egyet, Máté Imre (még köztünk élő) költőtől, 56-os forradalmártól: „Mindenki magyarnak tekintendő, aki azonosul a közös haza sorskérdéseivel.” 

(Mno.hu)

***
2009-09-12
Iszony
Álláspont

Vérfertőzés. Rokonok, testvérek közötti szexuális kapcsolat. Tizennyolc éves nyugdíjasok – akik azért kapnak nyugellátást életük végéig, mert szellemi fogyatékosok. Tizenhárom esztendős gyereklány szül valahol Miskolcon, anyja, aki mindösszesen tíz gyermeket „nevel”, azt sem tudja, hol van a lánya. Azt meg pláne nem, ki lehet unokájának az apja.

Iskolába nem járó gyerekek, akiket sorra szellemi fogyatékosnak nyilváníttatnak szüleik. Ha a jegyző érdeklődik, hogy miért nem látták a kis purdékat iskolában hónapok óta, egyszerűen összeverik. Olvassák el lapunk 4–5. oldalán ma megjelent riportunkat. Meg fognak döbbenni. Iszonyodni fognak. S amit olvasnak, azt helybeli, borsodi cigány emberek mesélik el az újságírónak.

Magyarország a 21. század elején. A statisztikai adatok szerint a megyében nő a fogyatékos gyermekek száma. Ez a valóság.

De ettől a valóságtól iszonyodni kell, ezzel a valósággal szembenézni elviselhetetlen. Sokkal egyszerűbb frontális támadást indítani az edelényi polgármester, Molnár Oszkár ellen. Aki kimondta, amit már mások is kimondtak.

Moldova György tavaly megjelent, Miskolcról szóló kötetének 213. oldalán olvashatjuk a következőket: „Sok gyerek már magzati állapotában sérülést szenved el. (Többször hallottam, hogy ütögetik a terhes asszonyok hasát, abban a reményben, hogy idióta születik, aki után magasabb támogatás jár.) (...) Sok a családon belüli, mondjuk unokatestvérek közötti együttélés. Hamar megjelenik az asztma a cigarettázás és alkoholfogyasztás hatására. A belkörű házasság nem mindig vezet Dawn-kórhoz vagy más betegséghez, viszont a következmények, ha enyhébb formában is, de többnyire felismerhetőek.” (Moldova György: Érik a vihar) Moldova háza előtt nem rendeztek tüntetést a gyávák és a rasszizmusbizniszben utazók.

Molnár Oszkárt viszont keresztre akarják feszíteni. Mert – mondom – az lényegesen egyszerűbb, és lényegesen többet hoz a konyhára, mint szembenézni a valósággal. Mint fel- és elismerni a valót. Azt a valót, hogy sok százezer polgártársunk egészen egyszerűen állati körülmények között tengeti életét, és ez őbelőlük is alig-embert csinál. Ezzel az állati nyomorral utoljára talán a Solt Ottilia vezette Szeta mert és akart szembenézni. Azóta egykori pártja, a Szabad Demokraták Szövetsége inkább azt az utat választotta a szembenézés helyett, hogy megpróbálja szégyenpadra ültetni Magyarország népét, többségi társadalmát mint rasszistát és kirekesztőt, csak azért, mert nem tud és nem is akar ezzel az állati sorral együtt létezni. Ugyanis mindennek az ő számára (is) rettenetes következményei vannak.

Olvassák el riportunkat a 4–5. oldalon! Kiderül belőle, hogy a Gadnán megcsonkított, megerőszakolt, majd bestiálisan meggyilkolt 88 esztendős (!) asszony gyilkosa nemsokára hazatér. Ugyanis bolondnak nyilvánították. Kiengedik. Ott fog élni megint, abban a faluban. És a helybelieknek ehhez nyilván majd jó pofát kell vágniuk a tolerancia és a másság jegyében.

Vagy gondoljanak arra a minapi esetre, amikor néhány cigány este egy boltban egyszerűen halálra rugdosott egy embert itt, a fővárosban, mert az szólni mert nekik, hogy ne inzultálják a személyzetet. Vagy nyolcvanszor rúgták fejbe. Mert nem emberek.

Nincs is mismásolás, meg politikailag korrekt lószar. Hanem a valóság van. Együtt élünk nem emberekkel, akiket felbátorítottak. Miellenünk. S így ők is a rövidebbet húzzák, és mi is a rövidebbet húzzuk.

Ez az iszony.

S ennek az iszonynak az alján hever Teleki László cigányügyi államtitkár (!) minapi mondata: „Úgy kell megszólítani a cigányokat, hogy el ne veszítsük a rasszista MSZP-szavazókat.” Ebben a mondatban benne van minden. Éppen úgy, mint a Molnár Oszkár elleni ocsmány hisztériában.

Tényleg érik a vihar.
Bayer Zsolt

(MH)

Földes László (Hobo), Kovács Ákos, Gryllus Dániel, Márta István és Benkő László zenészek, Scherer Péter, Eperjes Károly, Ujlaki Dénes, Seress Zoltán, Bezerédi Zoltán, Spolarics Andrea, Pelsőczy Réka, Galkó Balázs, Takács Katalin, Hollósi Frigyes, Pálmai Anna, Nemcsák Károly, Mucsi Zoltán, Gáspár Sándor, Kardos Róbert, Papp Zoltán színművészek, Török Ferenc és Bérczes László rendezők, Koltai Lajos operatőr, Háy János író, Bölcskei Gusztáv református püspök, Orbán Viktor, Magyar Bálint, Kövér László, Selmeczi Gabriella, Pettkó András, Nagy Gábor Tamás és Molnár Gyula politikusok.

Bár azt írok, amit akarok, mégis kéretik elhinni, hogy a múlt héten egy tündöklően tehetséges roma – nem mellékesen nem romungro, hanem oláh cigány származású – muzsikus hosszú beszélgetésünk során közölte: ő sok okos emberrel beszélt, s arra jutottak, hogy az ominózus támadássorozat hátterében a magyar föld megszerzése jelenhet meg célként, főleg roppant nagyságú ivóvízbázisunk miatt. Ennek érdekében, véli a – számomra a romungróknál kevésbé ismert – hazai oláh cigányok nemzetközi porondon is sikereket arató képviselője, bizonyos nemzetközi körök meglehetős zavart, sőt káoszt keltenek Magyarországon, hogy könnyebben meg tudják szerezni természeti kincseinket. Azt hittem rosszul hallok, mivel szinte egy az egyben az egyik saját (meglehet, téves) elméletemet véltem felfedezni ennek a közös hazánkat féltő, szabolcsi cigány származású magyar embernek a mondataiban. Még mielőtt bárki virtuálisan kacsingatna, leszögezném: nem taglaltuk részletesen, hogy mely (például) ázsiai népek a leginkább érdekeltek a fentiekben, de azt azért gyorsan számba vettük hogy több ilyen is lehet. Azt pedig nem részletezném újra (az előző bejegyzésem után), hogy bizonyos üzleti körök nem mindig képeznek le állami doktrínákat…

Az elmúlt egy évben a hazai romák ellen elkövetett támadás-, illetve gyilkosságsorozat mögött több fajta érdekeltség is meghúzódhat. Természetesen egyáltalán nem zárható ki szélsőjobboldali csoportok rasszista indítéka. Erről esik a legtöbb szó, mondhatjuk, részben joggal. De nézzük csak tovább (a teljesség igénye nélkül)!
Tudjuk, a magyarországi cigányság soraiban számos identitás fellelhető. Rengeteg hazai roma magyar vagy cigány-magyar identitású. Ez egyeseket (különböző fészkekben) bánt, ilyen-olyan okokból. A gyilkosságsorozat kapcsán a roma nacionalizmus kialakítása, illetve megerősítése tehát ugyan kisebb eséllyel jöhet szóba, de teljesen nem zárható ki. Ennek lehetnek érzelmi motívumai is, de lehet, hogy egyes korrumpálódott cigány vezetők ügyeiről szeretnék egyesek vagy ők maguk elterelni a figyelmet (erre gondolni is rossz).
Ugyanígy hazai bűnözői csoportok is szívesen láthatják akár, ha a rájuk kevesebb figyelem jut a bűnüldöző szervek részéről. A zavarkeltés egy vagy több nemzetközi hátterű nemzetközi maffiának is az érdekében állhat, ahogy külhoni gazdasági érdekcsoportoknak is. Sőt, adott esetben politikaiaknak is. Egyik esetben sem zárható ki néhány magyar(országi) tettestárs, alsóbb vagy felsőbb polcokról.
Az indítékok különbözőek lehetnek, de hazánk destabilizálásához szintén nem kevesek érdeke fűződhet. A befolyásszerzésnek számtalan oka lehet. Ráadásul Magyarország éppen elég olyan természeti kincsnek van a birtokában (még), amelyek századunkban stratégiai fontosságúak lesznek (már azok): ivóvíz, geotermikus energia, termőföld… Vágynak erre sokan, főleg olyan tájakon, ahol ezekből kevés van. Félreértés ne essék, nem egy, hanem több ázsiai népre gondolok (ha már végigveszem a lehetőségeket).
Mindezeket a kincseinket tehát könnyebb felvásárolni, ha nagy a káosz, és egyre komolyabb a polgárháborús hangulat az országban. Ez a változat nem zárja ki, hogy bizonyos külföldi titkosszolgálatok emberei képbe kerülhetnek, ami mögött persze egyáltalán nem biztos, hogy egy állam doktrínáját kell keresni. Más tekintetben azonban száz százalékosan még ez sem zárható ki: emlékezhetünk arra, hogy a zámolyi romák ügyének a hátterében egy brit nemzetbiztonsági lapnak felsejlett az orosz titkosszolgálat.
A ’90-es években a magyarországi robbantásos merényleteknél pedig feltűnt a szlovák szál.
Érdekes egyébként, hogy a szlovák soviniszta vezér, Slota megpróbált visszavágni (sajnos némi eredménnyel) annak a – példás és ritka – magyar „egységfrontnak”, amely a minap Pozsonyban elfogadott súlyosan kisebbségellenes nyelvtörvény kapcsán alakult ki. A Szlovák Nemzeti Párt elnöke azt tanácsolta a magyar politikusoknak, hogy Szlovákia belügyeibe való beavatkozásaik helyett saját országuk súlyos belpolitikai és gazdasági helyzetével, a sokasodó rasszista megnyilvánulásokkal törődjenek. Ezek egyik következménye, hogy „irtják a magyarországi romákat” – jelentette ki a magyarellenességéről elhíresült pártvezér.
De nem csupán Slota használja ki az alkalmat odaát. A liberális Sme publicistája ugyan viszonylag európai hangon oktatgatja magyarságot, bár a gondolatkísérlete félelmetesen hasonló a soviniszta vezéréhez, igazán felháborító módon azonban nem ő fogalmazott tegnap. A szlovák parlament külügyi bizottságának elnöke szerint ugyanis a szélsőségesek Magyarországon tervszerűen irtják a romákat. Azt persze nem értem, honnan tudja biztosan, hogy kik irtják tervszerűen cigány származású honfitársainkat.
Mindenesetre Juraj Horváth úr úgy vélekedik: „Magyarországon tönkretették a kisebbségek alapvető szabadságjogait a romák szélsőségesek általi ismételt és tervszerű fizikai megsemmisítésével”. ”Amennyiben a magyar politikai színtér a baloldaltól a szélsőjobbig egységesen és hisztérikusan azt kiabálja, hogy a szlovák nyelv használata Szlovákiában Bosznia óta a kisebbségeken elkövetett legnagyobb bűncselekmény, akkor a magyarországi romák bűnös legyilkolását etnikai hovatartozásuk miatt Magyarország balkanizálódásának lehet minősíteni” – írta a politikus, aki a szlovák államnyelvtörvény folytatódó magyar bírálataira és az újabb, romát sújtó magyarországi gyilkosságra reagált. Én meg azt mondom a derék felföldi szláv atyafiaknak, hogy a kormányzati szintre emelt szlovákai magyarellenesség és a magyarországi romák körében elkövetett mészárlások között ne tegyünk egyenlőségjelet. Az utóbbi cselekménysor természetesen brutálisabb, de nem az MSZP vagy a Fidesz hivatalos ideológiájából táplálkozik. Eközben tudjuk, hogy Slota pártjához képest Fico kormányfő Smer-je csak árnyalatokkal kevésbé szélsőségesen nacionalista. És persze ne feledjük Robert Fico furcsa kiállását Malina Hedvig ügyében, amelynek hátterében egyes elemzőknek szlovák, de még magyar titkosszolgálati szálak is felsejlettek…
Duray Miklós szlovákiai magyar politikusnak pedig megint igaza van. Ő ugyanis a Szlovák Nemzeti Pártnak (SNS) elküldött magyar nyelvű bocsánatkérésével tett eleget annak a bírósági döntésnek, amelyre a taláros testület júniusban kötelezte a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) stratégia alelnökét a Slota-pártot illető, sértőnek minősített kijelentése miatt. A szlovák alkotmány a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek garantálja anyanyelvük használatát a hivatalos érintkezésben, ráadásul Duray és az SNS levélváltása nem hivatalos, hanem magánérintkezés volt. A per tárgyát egyébként Duray Miklósnak az Inforádióban 2006-ban elhangzott kijelentése képezte, miszerint a „szlovák kormányt hatalmilag egyharmad részben Slota pártja alkotja, amely fasiszta párt”.
Egyébként a magyarországi roma tragédiasorozatot illetően – bárki is az elkövető és a felbujtó ezekben az ügyekben – elfogadom Jan Slota szlovák nyelvű bocsánatkérését.

"Temetni fogjuk az SZDSZ-t, nem dicsérni

Sokszor és sokan akarták már temetni a múltban az SZDSZ-t, ám a magát liberálisnak nevező párt - néha a csodával határos módon – mindig túlélte a kritikus helyzeteket. S bár támogatottsága a töredékére csökkent, két évtized alatt olyan hihetetlenül erős védőbástyákkal vette körül magát, amelyekről azt hittük, akkor is képesek tartani magukat, ha a vár falai repedeznek. Ezek a bástyák a hazai szellemi és gazdasági élet olyan fontos erődítményei, mint a média, részben ezen keresztül a közbeszéd tematizálásának képessége, a bankszektorban szerzett befolyás, a komoly nemzetközi kapcsolatok, egyes vezető bal- és jobboldali politikusok múltban viselt dolgainak ismerete és nem utolsó sorban a főpolgármesteri szék. Talán ennek a példátlan befolyási és zsarolási potenciálnak volt eredménye az SZDSZ néhány prominensének elképesztő magabiztossága, pökhendisége. S ez az, amelyekért az új elnökük, Retkes Attila bocsánatot kért első beszédében. És persze nem kevésbé fontos: a párthoz köthető korrupciós ügyekért is.
Meglepő kezdés, bizonytalan folytatás. A baloldalról utoljára Medgyessy Péter egykori miniszterelnök fogalmazott ehhez hasonlóan, bukásának története ismert. Akkor, 2004-ben azonban talán még senki sem sejthette, hogy áttételesen éppen az eltávolított egykori szt-tiszt kormányfő utódja, Gyurcsány Ferenc lesz az, aki Kóka János pozícióba emelésével kést vág az egyébként is legyengült testbe. A kívülről jött ifjú milliárdos először közlekedési és gazdasági miniszterként-, a reformintézkedéseknek nevezett pusztítás élharcosaként szerzett egyre több haragost, majd a párt elnökeként az SZDSZ egészségügyi miniszterével, az azóta celebbé avanzsált Horváth Ágnessel vívott harcot a legnépszerűtlenebb politikus címéért. A minden szakmai szervezet által kritizált egészségügyi átalakítás vagy éppen a vasúti szárnyvonalak átgondolatlan bezárása még nem lépte át az akkor 4-5 százalékos bázis ingerküszöbét, a 2007 márciusában zajlott pártelnökválasztáson történt visszaélések azonban a többségnél már kicsapták a biztosítékot. Kókának legkésőbb akkor el kellett volna tűnnie a közéletből, ám a jelek szerint két és fél év múltán is céljai vannak a politikával, s bár már pártján belül is közutálatnak örvend, kapaszkodik a frakcióvezetői székbe. Ámokfutása nevetségessé, végleg hiteltelenné tette az SZDSZ-t, a párttal fenntartott kapcsolat a holdudvar mind több tagjának vált kínossá. A szellemi közösség, vagy később már csak véd- és dacszövetség a tagok egymásnak esésével meggyengült, még ha a szélsőségekkel való riogatás még egy ideig összetartó erőnek is tűnhet. Míg azonban a párt prominensei a Magyar Gárda és a Jobbik jelentette veszéllyel vannak elfoglalva, képtelenek olyan kihívásokra gyógyírt mutatni, mint az egészségügy valódi rendbetétele, az elszegényedés vagy éppen a cigánykérdés. A pártból tömegesen léptek ki ismert és kevésbé ismert figurák, végleg megpecsételve a „liberálisok” sorsát. A valódi problémák szőnyeg alá söprésében, az SZDSZ-féle álliberalizmus kritizálóinak megbélyegzésében ma már a régi hívek döntő többsége sem hisz.

Megkezdődött a párt tisztulása, vagy már a sírját ássák? - hangzott el a kérdés többször a sajtóban Retkes Attila színre lépését követően, a választ azonban nem a média, hanem a választók adják meg. Az eredményt megelőlegezhetjük: az SZDSZ-nek vége, az eddigi formájában legalábbis biztosan.
Az új elnök a nemzetiségek, a hazaszeretet, a vidék kérdését helyezné az előtérbe, mindehhez szerénységet társítana, ez azonban meg- és letagadása mindannak, amiről az összes hasonló értéket eddig csak romboló SZDSZ elmúlt tizenöt éve szólt. Egy bocsánatkérés a történtek után már kevés, ez a párt akkora károkat okozott a magyar nemzetnek, amit a legjobb kormányzással is csak hosszú évek alatt lehetne rendbe tenni.
A gépezet egy része recsegve, ropogva talán mozdulna, menekülne egy másik irányba, ám ahogy kezd majd száznyolcvan fokot fordulni, bele fog szédülni az önmaga ásta sírgödörbe.
A rendszerváltozást követően az SZDSZ még 24-, majd 1994-ben 18 százaléknyi szavazatot kapott, a 2009-es EP-választáson 2,1-et. A különbség közel egymillió ember. Szinte biztos, hogy tavasszal kiesnek a Parlamentből, ősszel pedig elveszítik a fővárost. Egykori híveik jelentős része számára - csapódtak közben bárhova is - a két nagy párt vagy a tengelyéből kiszédült MDF legföljebb kényszerválasztást jelent, a populista, súlyos kérdésekre szakszerű, elfogadható választ adni képtelen Jobbik pedig teljesen idegen értékrendjüktől. Ez a polgári-liberális, jórészt értelmiségi tömeg azonban ma is létezik, csak éppen a helyét, az alternatívákat, úgy is mondhatnánk, az új, valóban szabad kezdeményezések hálózatait keresi. És talán már nem kell sokat várni rá, hogy megtalálja…

G. Z.
Polgári Liberális Szövetség" 
(www.polisz.info)
 

Csak azért adom közre (másodlagos forrásként) az alábbi - figyelemreméltó - kereszténydemokrata állásfoglalást, mert sok helyen úgysem lehet olvasni. Kommentár nélkül... Íme. 

"A közelmúltban nyilvánosságra hozott Freedom House-jelentés magyarországi fejezete miatt kérdésekkel fordult a miniszterelnökhöz a KDNP; az ellenzéki párt többek között arra kíváncsi, mit kíván tenni a kormányfő az abban szereplő, Magyarországot lejárató állítás miatt.
A KDNP csütörtöki közleménye szerint a Freedom House legfrissebb jelentéséből az derül ki: Magyarországon a nacionalizmus, a radikalizmus, mi több, a rasszizmus szinte nem ismer határokat. Az MTI-hez eljuttatott kommünikében idézik a csütörtöki Népszabadságban a magyar fejezetből szerepeltetett mondatot, miszerint: "komoly, időnként halálos támadásokra kerül sor az egyébként is a margóra szorított roma közösséggel szemben". A Kereszténydemokrata Néppárt szerint az idézett állítás rendkívül rossz fényben tünteti föl hazánkat a nemzetközi közösség előtt, voltaképpen a dokumentum gyilkossággal vádolja meg a magyar népesség nem roma tagjait.
Az ellenzéki párt ezért választ vár Bajnai Gordon regnáló miniszterelnöktől arra, hogy hol és milyen formában kíván tiltakozni a Magyarországot lejárató állítás miatt.
Kíváncsiak arra is, a kormányfő tudomása szerint ki és milyen érdekből bízta meg a jelentés magyar fejezetének összeállítóit, Kovács Áron Balázs és Molnár Bálint politológusokat azzal, hogy félrevezessék a nemzetközi szervezetet, illetve, hogy rossz színben tüntessék föl Magyarországot.
Szeretnének arra is választ kapni, hogy a dokumentumban miért nem lehet olvasni például a Szögi Lajos, a Marian Cozma ellen elkövetett gyilkosságokról, a rendőri félrenézés mellett zajló siófoki, megfélemlítő szándékú roma felvonulásról, a kelet-magyarországi "komoly, időnként halálos" kimenetelű, romák által elkövetett vagyon elleni bűncselekményekről, s arról, hogy Magyarországon végső soron polgárjogot nyert a "megélhetési" bűnözés.
Bajnai Gordonnak van-e tudomása konkrét, rasszista indítékból elkövetett roma ellenes gyilkosságról? Ha igen, hol történt ez, mikor, és kik az elkövetők? A jövőben mit kíván tenni a hasonló, lejárató célzatú támadások elkerülésére? - sorolták a felmerülő kérdéseket.
A KDNP felhívta Bajnai Gordon figyelmét arra, hogy egy nép többek között akkor lép a radikalizmus útjára, ha sok ilyen és hasonló bántás éri, azaz ok nélkül rasszistázzák, nacionalistázzák, netán gyilkossággal vádolják.
Éppen ezért fontos, hogy a fenti kérdések ne maradjanak megválaszolatlanul - zárta állásfoglalását a párt. "

(Forrás: MTI)

Vasárnap a szavazásra jogosultak mintegy 63 százaléka nem ment el szavazni, a maradék cirka 36 százalékból pedig minden ötödik ember az Országgyűlésben így-úgy helyet foglaló pártok ellen szavazott. 
Tehát a parlamenti elit ellen volt a most voksolók majdnem 20 százaléka. Ilyen (de csak ilyen) értelemben szinte mindegy is, hogy ez az egyébként gyakorlatilag pontosan 19 százalékból mennyit szakított a Jobbik, az LMP, a Thürmer- vagy a Kolompár-párt.
Amúgy a (teljes egységbe talán sosem kovácsolódó) cigányság jól szervezett módon akár még össze is hozhat egy életképes választási pártot, nem beszélve arról, hogy a Jobbik még inkább erősödhet (tetszik, nem tetszik), a Lehet Más a Politika pedig profi üzemódra kapcsolva megcsípheti az 5 százalékot (tetszik).
Érdemes lenne tehát összekapnia magát a jelenlegi politikai elitnek, illetve a parlamenti pártoknak, mert már jövőre nyakukba kaphatnak új királycsinálókat (jórészt meg is érdemelnék).   

Orbán Viktor egyedül szeretne kormányozni, tiszta sor. Pár hónap alatt ugyan még sok minden történhet, de erre jó esélye van a Fidesz elnökének. Ami ugye a stabil kormányzás szempontjából jelenleg kívánatosnak is tetszik.
A kétharmad megszerzésére azonban már sokkal kisebb a sansza az ellenzéki pártszövetségnek. S bármennyire is az 1998 és a 2002 közötti ciklust tartom még a legjobb kormányzati teljesítményt felvonultató időszaknak az elmúlt húsz (na jó, nyolcvan) évből, egyetlen politikai erőnek nem biztos, hogy a kétharmadot meg kell szereznie egy demokráciában (ha igaz). Más lenne a helyzet, ha a KDNP igazi önállósággal bírna, és a Fideszben a polgári liberális, illetve nemzeti szabadelvű elemek jobban kidomborodnának. De ez így végül is egy pártnak tekinthető.
Ugyanakkor fontos lenne, hogy az alkotmányt jó ízléssel, demokrata módon átszabja végre a politikai elit potensebb része. Nem ártana mondjuk a "zöld alkotmányozást" sikerre vinni, vagy végre rendezni a hazai etnikai-nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletének az ügyét. Az utóbbi esetében "csupán" mulasztásos alkotmánysértést követ el a Magyar Országgyűlés hosszú évek óta.
S ha már "zöld alkotmányozás" és "ökoszociális" rendszer- és/vagy struktúraváltás, akkor ott a Lehet Más a Politika (LMP), amely szűk egy év alatt még akár meg is erősödhet. Valószínűleg nem lenne szerencsés egyelőre egy Fidesz-KDNP-LMP összetételű kormány, ráadásul egyik fél sem vágyhat erre oly nagyon, de együtt kiadva a kétharmadot (bizonyos parlamenti szavazásokon), értelmes irányba lehetne vinni közös dolgainkat. Lehetne boltolni is - családi adózásért (KDNP) cserébe, azaz mellé zöld adózást, mondjuk. Emberi jogi kérdésekben vagy határon túli magyar ügyekben sincs lényegi különbség a két erő szólamai (!) között.
Én, mint ökoszocális beütésű liberális konzervatív talán még jól is érezném magam egy ilyen (nem kormánykoalíciós, hanem parlamenti) együttműködés nyomán. Már ha az LMP az, aminek mutatja magát.    

Magyar radikális jobboldal - a Wikipédia szerint: 

"A politológia, a fősodratú média általában és a közvélekedés jelentős részben (például Sólyom László köztársasági elnök is a 'radikális' és a 'szélsőséges' szavakat gyakran szinonimaként használják, ezzel mintegy el nem ismerve a szélsőjobboldal és mérsékelt jobboldal közötti különbségek a létezését, mellyel a nemzeti radikálisok meghatározzák magukat. A 'radikálisok' értelemszerűen ezt a felfogást élesen elutasítják, mert szerintük ez egy kalap alá veszi őket a neonáci vagy az újnyilas szervezetekkel. A neonáci, hungarista szervezetek is kinyilvánították elkülönültségüket a nemzeti radikálisoktól.

A politológusok között sincs azonban egyetértés. Lánczi András politológus, filozófiatörténész, egyetemi tanár a MIÉP-et például nem tekinti szélsőjobboldalinak, hanem egyszerűen nacionalistának, és úgy véli Magyarországon nincsen szélsőjobboldali párt.

A nemzeti radikálisok magukat általában jobboldalinak, vagy harmadik utasnak tartják, közös ideológiájuk azonban nincs. Valamennyien erősen nacionalisták és patrióták – sokuktól nem idegen az irredentizmus és/vagy a területi revizionizmus sem. Nagy többségük a nemzetek keresztény Európájában hisz, nézetrendszerében a keresztényszocializmus és egyéb kereszténységből kiinduló világnézeti elemek gyakoriak.

Egy részük különböző, ősmagyar vagy hun, vagy e kettőből kevert motívumokhoz (is) kötődnek, mely többnyire nem jelent valós (új)pogány vallási kötődést (és/vagy a kereszténység megtagadását), csupán a 'történelmi folytonosság-tudat' és a magyar nép ősi jellegének kihangsúlyozását. Egy részük pedig valóban, a történelmi ismereteket többnyire saját elképzeléseikkel, vagy más vallásokkal (jellemzően a kereszténységgel) keverve különböző, sajátos sámánista vallást, vallásokat kreálnak és/vagy gyakorolnak, mint például a Magyarországon bejegyzett és törvényesen működő Ősmagyar Táltos Egyház.

A politikai palettán a fasiszta és neonáci irányzatoktól távolabb helyezik el magukat – melyek nézetrendszere és külsőségeik is markánsan különböznek a nemzeti radikálisokéitól. A 'szélsőséges' jelzőt általában magukra nézve sértőnek tekintik.

A legismertebb nemzeti radikális szerveződés, a Jobbik elnöke, Vona Gábor úgy fogalmazott, hogy 'a Jobbik és a Magyar Gárda nacionalista, de nem soviniszta. És semmiképpen sem erőszakos'." 

Szélsőjobboldal - a Wikipédia szerint:

"A szélsőjobboldali politikai ideológiák némely képviselői tagadják az univerzalizmust, az emberek általános egyenlőségét. Gyakran kirekesztők, rasszisták vagy antiszemiták, bevándorló-ellenesek. Kitüntetett, természettől fogva felsőbbrendű közösségnek valamely rasszt (európában és Észak Amrikábana fehéreket, Afrikában a feketéket, Japánban a japánokat) vagy valamely nemzetet tekintenek. Sovinizmusukat előszeretettel állítják be egészséges patriotizmusként. A közösség politikai szervezőelve többnyire nem a demokrácia, hanem felsőbbrendűségen vagy kiválasztottságon alapuló vezérkultusz, tekintélyelvűség s az ezekből felépülő hierarchikus rendszer. A felsőbbrendűséget vagy a 'természet rendjére' (lásd: szociáldarwinizmus), vagy valamilyen misztikus hatalomra való hivatkozás, fajelmélet igazolja.

A szélsőjobboldal támadja a liberalizmust és a kommunizmust, de még a mérsékelten nacionalista polgári demokratikus konzervativizmust képviselő pártokat is. Idegen érdekek kiszolgálóinak, hazafiatlannak, becstelennek illetve gyávának nevezi őket.

A szélsőjobboldali gazdasági nézetek általában a 'nemzeti kapitalizmus' megvalósítását tűzik ki célként. Ez a profitszerzésre irányuló kereskedelem és a kereskedelmi bankok, pénzügyi közvetítők korlátozását, csak a nemzet tagjai részére biztosított teljes kereskedelmi szabadságot, esetenként az erős állami beavatkozást (etatizmust), a korporatizmust (a termelők hivatásrendbe szervezését), és a teljes önellátást, az autarchiát takarja. "

Tudom, hogy a Wikipédiát nem feltétlenül professor emeritus-ok írják, de azért figyelemreméltó a két  jellemzés.
A kérdés pedig: a Jobbik vajon mi? Szerintem nem könnyű besorolni, valahol a határon lebeg ...

Bár már más is ajánlgatja, én szintén hadd hívjam fel a figyelmet egy mai vitaestre, ahol pont ilyesmikről lesz szó (ha igaz):
www.polisz.info
 

Érdekes eseményre való invitálást találtam a Polisz.info-n:

"Polgári Liberális Estek

Következő rendezvényünk:
Május 29. péntek,19 óra
Borpiac Étterem
Budapest, II. kerület, Török u. 1.

Vendégek: Pesty László dokumentumfilmes, újságíró és Boros Bánk Levente politológus

Téma: Radikalizmus vs. Szélsőségek - Hol a radikalizmus határa, honnan számít valami elfogadhatatlan szélsőségnek?

Altémák:

- futballszurkolók vs. rendőrség; tüntetések, utcai harcok, politikai megnyilvánulások a meccseken.
- Jobbik
- Magyar Gárda
- Szakadár Magyar Gárda
- Rózsa Flores Eduardo
- holokauszttagadás
- Kit szabad utálni? Netán gyűlölni? Vagy már az érzés is elítélendő (jogilag!)?
- Neoliberalizmus
- Magyarországi Munkáspárt 2006"
 

Kis adalék az előző bejegyzésemhez.
A hazaárulás elvetve vagy elhalasztva?
Azért úgy tűnik, nemcsak engem, hanem a témában jártas orgánumot is aggasztja az (egy héttel ezelőtt kipattant) ügy.

"Lemond a miniszter, ha privatizálják a vízvagyont
2009. május 7.

Lemondana a vízügyi miniszter, ha pártja mégis a vízművagyon privatizációja mellett döntene - ezt Szabó Imre nyilatkozta www.vizpiac.hu szerkesztőjének. Szőke Lovas Zsuzsa interjúja.

Szőke Lovas Zsuzsa: Miniszter Úr! Megnyugodhatunk a vízközmű vagyon sorsát illetően?
Szabó Imre: Igen, egyértelműen. Ebben mind az én álláspontom, mind a kormánypárt illetve a kormánypárti frakció álláspontja változatlan. Tartós állami tulajdonban kell, hogy maradjon az a vízmű vagyon, ami Magyarországon az ivóvízbázist jelenti. Azt kell mondanom, hogy ez stratégiai kérdés és hosszú távú érdek.
Szőke Lovas Zsuzsa: Ön nagyon elkötelezettnek tűnik. Ha a szocialista frakció más döntést hozna, akkor lemondana?
Szabó Imre: Azt gondolom, hogy igen. Olyan jogszabályi és stratégiai lépéseket kellene megtennie a kormánynak, amelyekkel én nem biztos, hogy azonosulni tudnék és el tudnám fogadni. Hangsúlyozom, hogy itt tulajdonosi és nem üzemeltetői kérdésekről van szó, mert időnként összecsúsznak ezek a dolgok. Üzemeltetői kérdésekben nem mindenhol az állam vagy a kormány a kompetens. Vannak üzemeltetési feladatok önkormányzatoknál és társulásoknál, ebben nekünk nincsen döntési kompetenciánk. Az állami tulajdonban lévő üzemeltetési részeknél - az üzemeltetési terület vizsgálatától függően - külső tőke bevonásával, az üzemeltetés minőségének a javítását viszont támogatom. Ami azonban nem lehet tulajdon átruházás és privatizáció.
Szőke Lovas Zsuzsa: Az nem megy a minőség rovására, hogy Magyarországon aránytalanul sok a szolgáltató? Négyszáz jut tízmillió emberre, miközben Nagy-Britanniában tizenöt lát el hatvanmilliót.
Szabó Imre: Ennek az oka, hogy a 90-es évek elején az önkormányzati érdekeket a környezetvédelmi és vízügyi szempontok elé helyezték. Ezek felülvizsgálata időszerű lenne. Mivel az önkormányzati törvény módosítása kétharmados támogatást igényelne, ezért ezt a vízgazdálkodási törvény módosításával lehetne megtenni."

A hazai "baloldal" külföldi cégeknek árusítaná ki az ország vízvagyonát. Na, kérem, ez a hazaárulás minősített esete. Ja, tényleg: a XXI. század háborúi miért is folynak majd várhatóan? Csak nem a vízért?

Íme a hír:

A nemzeti stratégiai vagyon egyik legértékesebb részének - az európai szinten is kiemelkedő magyar vízvagyonnak - a kiárusítására készül a kormány - jelentette ki kedden Fónagy János a hírTV-nek.
Az ellenzéki pártszövetség tiltakozik a Nemzeti Vagyonkezelő Tanács azon döntése ellen, hogy az Észak-Magyarországi Regionális Vízmű kezelésébe kerüljön a Dunamenti és a Tiszamenti Regionális Vízművek. Mivel egy állami cég leányvállalatának magánkézbe adását már nem tiltja a törvény, a Fidesz-KDNP szerint a vízművek privatizálását készíti elő a kormány. Ez két-két és félmillió embert és több mint hétszáz települést érint.
- Az MSZP-kormány - hívják akárhogy a miniszterelnökét - nem adta föl azt a szándékát, hogy az ivóvizet külföldi vállatok kezébe eladja. Ráadásul olyan cégeknek, akik a saját országukban túlnyomórészt állami tulajdonban vannak - mondta Fónagy János, a Fidesz országgyűlési képviselője.
 
Fónagy biztos idegengyűlölő, azért beszél ilyeneket. Ja, vagy Fónagy mégsem lehet az, "csak" egy példamutató hazafi? Nos, kedves posztkommunisták és/vagy ultraliberálisok? 
 

A holokauszttagadás büntethetőségéről szóló törvényjavaslatot
kezdeményez az MSZP-frakció ezen héten a parlamentben - jelentette be
Simon Gábor a szocialista "pártparlament" szombati ülése kezdetén. Az
MSZP választmányi elnöke hozzátette: azon lesz, hogy ez a törvény még
a mostani ciklusban megszülessen. Simon szerint az MSZP-nek, az egész
baloldalnak, az egész magyar népnek kötelessége ezeket a jelenségeket
elítélnie, kötelessége, hogy a büntetés minden erejével fellépjen
azokkal szemben, akik képesek hazugságnak nevezni a történelemnek ezt
a részletét.
A Polgári Liberális Szövetség (PoLiSz) ugyanakkor megdöbbenéssel vette
tudomásul, hogy a baloldali politikai erők és a kormány régi-új tagjai
ismét mélységesen antiliberális kezdeményezést tettek, holott a
holokauszttagadást törvénnyel büntetni semmiképpen sem szolgálná az
egyes társadalmi csoportok közti megértés és tisztelet növekedését -
ismertette a nemrégiben alakult közéleti és kulturális egyesület
közleményét az OrientPress hírügynökség. A PoLiSz elnöksége szerint a
kormányzati tehetetlenség és a célt tévesztő intézkedések leplezésére
ismét a virtuális cselekvés terére helyeződik át a kommunikáció, s a
hazudozás folytatódik. Azért, mert néhány tucat elvakult náci és
provokátor alkalmanként handabandázik és gyűlölködik, nem lehet a
szólás- és véleményszabadság alapelvét korlátozni, ezzel ugyanis a
demokrácia egyik alapintézménye sérülne súlyosan - véli a polgári
liberálisok egyesülete.

( Több info: www.mszp.hu ; www.polisz.info )

A holokauszttagadás büntethetőségéről szóló törvényjavaslatot
kezdeményez az MSZP-frakció ezen héten a parlamentben - jelentette be
Simon Gábor a szocialista "pártparlament" szombati ülése kezdetén. Az
MSZP választmányi elnöke hozzátette: azon lesz, hogy ez a törvény még
a mostani ciklusban megszülessen. Simon szerint az MSZP-nek, az egész
baloldalnak, az egész magyar népnek kötelessége ezeket a jelenségeket
elítélnie, kötelessége, hogy a büntetés minden erejével fellépjen
azokkal szemben, akik képesek hazugságnak nevezni a történelemnek ezt
a részletét.
A Polgári Liberális Szövetség (PoLiSz) ugyanakkor megdöbbenéssel vette
tudomásul, hogy a baloldali politikai erők és a kormány régi-új tagjai
ismét mélységesen antiliberális kezdeményezést tettek, holott a
holokauszttagadást törvénnyel büntetni semmiképpen sem szolgálná az
egyes társadalmi csoportok közti megértés és tisztelet növekedését -
ismertette a nemrégiben alakult közéleti és kulturális egyesület
közleményét az OrientPress hírügynökség. A PoLiSz elnöksége szerint a
kormányzati tehetetlenség és a célt tévesztő intézkedések leplezésére
ismét a virtuális cselekvés terére helyeződik át a kommunikáció, s a
hazudozás folytatódik. Azért, mert néhány tucat elvakult náci és
provokátor alkalmanként handabandázik és gyűlölködik, nem lehet a
szólás- és véleményszabadság alapelvét korlátozni, ezzel ugyanis a
demokrácia egyik alapintézménye sérülne súlyosan - véli a polgári
liberálisok egyesülete.

( Több info: www.mszp.hu ; www.polisz.info )

Ezt most érdemes aktuálisan (egy nagy vihart keltett  ügy kapcsán) megvizitálni a liberalizmusra fogékony arcoknak:

www.polisz.info

Gyurcsány Ferenc kormányfőből, MSZP-elnökből a szocialista pártalapítvány vezetője lesz. A Táncsics Mihály Alapítvány eddigi vezetője, Lamperth Mónika a párt elnökhelyettese lett.
Lendvai Ildikó szockó frakcióvezető pártelnökké vedlett.
Mesterházy Attila frakcióvezető-helyettes a képviselőcsoport vezetőjévé avanzsál, elnökségi tagból pedig már alelnökké lett.
Hiller István volt alelnök elnökségi taggá választatott.
Juhász Ferenc volt elnökhelyettes szintén.
Szekeres Imre elnökhelyettes megőrizte a székét, Kiss Péter alelnökhöz hasonlóan, emellett Lendvaival a pártot irányító triumvirátus tagjai lehetnek.
Ujhelyi istván szintén megmaradt alelnöknek.
Bajnai Gordon gazdasági miniszter pedig kormányfővé választatik minden bizonnyal.

Változott valami itt valójában az elmúlt három hétben?

 

Állandóan arról beszélnek az arra hivatottak (?), hogy a cigányságot integrálni kell. Rendben, nagyon is. Ám tényleg érdekel: hol sikerült Európában integrálni a romákat? Nem egy-egy személyt vagy családot, hanem az egész közösséget. Nos? Francia-, Spanyolországban, Nagy-Britanniában, Csehországban, Szlovákiában, Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában, Szerbiában, Macedóniában, Bulgáriában, Romániában, Finnországban stb.? De most tényleg!?
Ha van ilyen ország a kontinensen, akkor nekünk, magyaroknak (származásra való tekintet nélkül) egy ilyen modellből tanulni kéne. Remélem, választ kapok kérdéseimre. Egyetlen működőképes modell is érdekel, ugyanis a jó példát nem szabad szem elől tévesztenünk!

Hadd osszak meg a kedves érdeklődőkkel - két írást citálva - egy rendkívül tanulságos történetet, amelynek mindegyik rétege érdekes - szerintem. Íme:

"KORPÁBA KEVERVE
Válasz a HVG 2008/51-52.számban megjelent Rádi Antónia: Korunk őse című cikkére

Aki korpába keveredik, megeszik a disznók. Aki tehát óvakodik attól, hogy szellemi sertéstáp legyen, ne keveredjék korpába. Ám mi a helyzet azzal, akit bele kevernek? Mint engemet és a YOTENGRIT könyvekben publikált hagyományt? Mert Rádi Antónia alaposan korpába kevert engemet is, a rábaközi tudók hagyatékát is.
Annak tényleg ideje, hogy fölfigyeljünk a Kádár -korszak nemzetietlenségéből föllángoló új nemzeti ébredésre -és túlébredésre.....
Ez nagyon veszélyes állapot. A tiport lelkű magyar, ha szellemi minősége megmenti attól hogy a dialektikus materializmusból irracionális materializmusba süllyedjen, eszmei kapaszkodókat keres. Ha más nem áll rendelkezésére, a régi klisék szellemiségét hordozó új mozgalmakhoz. Ennek a nemzetnek sokat és sokszor hazudtak, hogy önbizalmát, tettre készségét aláássák. Erre ráébredt igényel egy valódi nemzeti múltat. Ezt az igényt a kereslet - kínálat jegyében kielégítendő, megfelelő iparág született . " ŐSISÉG TERMELŐ ÉS FORGALMAZÓ KFT-k" egész sora. Ezeket sem szabad egy kalap alá vennünk. Nagyon is kívánatos szolgáltatások, melyeket a hagyományt sporttal összekötő egyesületek nyújtanak, mint pl. lovas íjászat. Mások megint vélt vagy valódi ősieskedéssel kombinált cserkészek... pénzért?
Más sportegyesület sem ingyenes. Veszélyesek a történelmet gyártó áltudósok, de náluk is veszélyesebbek a "kisiklott" akadémikusok. Ők azok, akikről a Yotengrit mesterei nagyon óvnak, mondván, "a legádázabb ellenség nemzeti színekben kiabál".
Sajátos módon a magyarságtudományt, történelmet, nyelvészetet politikummá süllyesztették. Ha szocialista terminusz technikuszt használhatok, "az ellenség keze" ezen a területen mindig "betette a lábát".
A 19. században, a nemzeti ébredések korában a nemzetek ősöket és rokonokat kerestek. A magyarok és a törökök ráébredtek a rokonságra, ami nagyon nyugtalanította a Balkán megszerzésére pályázó cári udvart, de a Habsburgokat is.
A finnugor nyelvelméletet átfunkcionálták származáselméletté, hogy "halszagú" szegény atyafiságot biznyíthassanak a kulturálisan (Adyt idézve) iránszagú szittya seregek .
A magyarságot e téren is megosztják mindmáig. A megosztás sikerének kedvez az "ősiség-gyártókra" jellemző fogalomzavar. Összekevernek nyelvészeti, régészeti, antropológiai fogalmakat, történelmileg pedig összefüggésbe hoznak térben és időben össze nem illő eseményeket, személyeket.
Úgy tűnik, az is magas neki, hogy a népek nem csak diferenciálódás eredményei hanem integrálódásé is.
Ma ugyanazok a háttérerők, melyek annak idején a finnugor származáselméletet propagálták, most egyre hevesebben támadják. Most ugyanis előnyös lenne a finnugor rokonokkal gazdasági kapcsolatba kerülni... Nemrégiben kezembe került egy kiadvány, melyben értelmesebbnek számító, ismert személyiségek követelik, hogy az állam tiltsa be a finnugor elméletet .Az ilyesmi figyelemelterelés is egyéb súlyos problémákról. Mindazonáltal ki kell igazítanom Rádi Antónia megállapítását , mely szerint " Szkítia mint állomáshely valamennyiben jelen van - azáltal, hogy a finnugor származáselméletet mind elveti". Én nem vetem el, csak úgy ahogy valaha tálalták, nem fogadom el. Én ugyanis tanultam finnugor nyelveket és nyelvészetet is. Mellesleg szólva, ha 1956-ban kevésbé exponáltam volna magamat mint forradalmár és nem kényszerülök emigrációba, katedra várt volna rám a finn-ugor tanszéken. Az is megemlítendő, hogy a finnugor származáselméletet először finnugor nyelvészek kérdőjelezték meg. Mert egy nép sem származik egy őstől. Az ural-altáji nyelvek mind rokonok.... A probléma az, hogy a magyarokat mindig etetik valamivel , amikor nemzetközileg valamire nagyon oda kellene figyelni. Olyan vitáknak, hogy Jézus Krisztus, a Húsvéti nyúl, vagy a Csizmás kandúr magyarok voltak-e, nagy ára lehet!
Vannak csoportok, melyek viszont kontra kereszténység sámánkodnak.
Holott keresztény múltunk is van, ezer éves! Ezt az ezer évet nem lehet és nem is szabad múltunkból kiiktatnunk.
A rábaközi tudók szellemi hagyatékát nem egyházalapítás céljából hoztam nyilvánosságra. Könyveim olvasóitól indult el a gondolat.
Ezt én jónak találtam és kézbe vettem az ügyet, nehogy szemfüles aszfalt-táltosok haszonvállalattá manipulálják.
Mi semmiért sem kérünk pénzt.
Szerteszét az országban YOTENGRIT közösségek alakultak. Néhány szemfüles "sámán" is fölfedezte: no lám, van a "Játsszunk ősöket programhoz" ideológia is. Akad igazi sámán is, az meg identifikálja magát YOTENGRIT tanokkal, de több az aszfalt-táltos.
Dilettáns kezekbe helyezni a tudást?!
Noha tényleg tudó táltosok tanítványa vagyok, és ha méltatlan gyarló utód is, tudok egyet-s mást...
Mégis, én elsősorban költő, író vagyok, esetleg tudós, de semmiképpen sem szent...
A mozgalom élére azért álltam, az Egyház élére is, nehogy az ősök tanítását dilettások és kufárok elrontsák.
Ezáltal még több ellenséget szereztem, pedig a könyvekért Egyház nélkül is volt elég. A tudós világ azért orrolt meg, mert kiadtam az anyagot. Magiszteri diplomamunkámat is ebből a témakörből írtam - arra jelest adtak.
Talán illett volna beszolgáltatnom az anyagot, hogy doktoranduszok megélhessenek belőle.
Egyébként semmi új teória nincs a Yotengrit könyvekben. Csupán azt írtam le, ami a tudományt eddig nem érdekelte, a sámánizmus eszmevilágát. Másik oldalon a műkedvelő, alacsony színvonalú áltudományos fórumok... Nekik a fő problémájuk nem is az, hogy bárgyú teóriáik összeomlottak, hanem hogy elvetendőnek tartom isten nevében pénzért segíteni. Én nem tartom a markomat, a Yotengrit Egyház sem fog tizedet szedni. Ebben az Egyházban nincsen pásztor - nyáj viszony. A birkát nyírják.
Emberibb akár utolsónak lenni az emberek, mint elsőnek a birkák között.
Talán ezért utasította el Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság a nyilvántartásba vételt. A legsúlyosabb indok az, hogy nem egy helyen, egy időben írták alá az alapító tagok!!!!
Valójában egy üdvözítő sablonhoz szokott jogi agyvelőkben "elhajlásnak " minősült Yotengrit Egyház egyedisége. Örökség az átkos múltból. Ezeket az álakadályokat legyőzzük. Ami viszont nagyon megdöbbentő az ügyben, hogy Magyarországon senkinek sem tűnik föl a nevezett bíróság súlyos indiszkréciója, nevezetesen, hogy megszegi az adatvédelmet, és előbb közli döntését a sajtóval, mint az érdekeltekkel.

Földrajzilag a közepén vagyunk, mégis nagyon messze Európától!

Máté Imre
(Ezen cikk kivonatolva olvasható a HVG 2009/4. számában)" (Forrás: www.yotengrit.com)

És most íme az előzmény, vagyis a legfontosabb vonatkozó részek Rádi Antónia Korunk őse - A táltoshit követői című cikkéből:

"Hasonló táltosdobolásokat hetente többször is tartanak az országban, sajátos módon általában városi klubokban. A vendéglátóiparból átnyergelt Fehérholló, polgári nevén Kovács László, illetve a hívei között inkább regős-bácsaként emlegetett, tanítóképzőt és Szolnokon repülőtiszti főiskolát végzett, jelenleg főállású hagyományőrző Sólyomfi Nagy Zoltán is érzékeli, hogy nézeteiknek egyre több híve van. Fehérholló becslése: miután a lovas nomád népek (magyar-madjar) augusztusi kunszentmiklósi háromnapos találkozójára, a kurultajra (lásd Táltoslexikon című írásunkat) összesen 70 ezren váltottak belépőt, s több ezren voltak a szervezők is, ő mintegy 80 ezerre teszi azokat, akiket legalábbis mélyen megérintett a magyar őstörténeti világszemlélet. Sólyomfi eközben különbséget tesz azok között, akik a kereszténységen belüli misztikumot keresik, illetve akik – s magát is idesorolja – „mernek korábbra is tekinteni”. Utóbbi csoport több képviselője hozta létre nemrégiben a Yotengrit, a Tengervégtelen Ősszellem Egyházát (az elnevezés első szava türk eredetű, jelentése azonos az utána következő kifejezésével), Máté Imre Németországból a rendszerváltozás után hazatért, jelenleg 74 éves nyelvész-költő, 1956-os forradalmár bácsa vezetésével.
Az egyház tanítása a rábaközi, hansági táltosközösség, a Kormorán Táltos Rend hitelvein alapul, amely Máté kutatása szerint az 1200-as évektől, a kereszténység felvételével együtt járó üldöztetés elől belső emigrációba vonult, s hagyományait egészen a 20. század közepéig megőrizte. Meggyőződésük szerint ez nem új vallás (bü-űn), hanem „a jégkorszaki összeurópai hiedelemvilág” fennmaradt hagyatéka. Ennek zanzája: az isten férfi (Gönűz) és női megnyilvánulása (Ukkó, a magyaroknál utóbb: Boldogasszony) duális egységéből áll a világegyetem. Amúgy elfogadást és toleranciát hirdetnek más nézetekkel szemben, a rábaközi táltoshagyományt sem tartják kötelező dogmának.
Mégis, mihelyt előrukkoltak, a „keresztény-miszticista-lobbi” éles támadásba lendült. E kör főképp Pap Gábor művészettörténész, Szántai Lajos történész, illetve a Hegedűs Loránt református püspök által vezetett Budapest Szabadság téri Hazatérés temploma alagsorában található Szabó Dezső Katakombaszínház szellemi műhelyét jelenti. A HVG munkatársa Pap egyik, történetesen a Szent Korona és a táltosfövegek közötti kapcsolatot taglaló előadásán azt tapasztalta, hogy ez a társaság meglehetősen átpolitizált, és nem mentes az előítéletektől. Egyik fő orgánumuk, a Dobogó mitikus magyar történelem honlap Yotengrit, a butítás művészete címen közölt írást. Meglehet azonban, az ellenzők idejekorán kongatták a vészharangot: a HVG információi szerint a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság elutasította a Yotengrit egyházkénti bejegyzését, az erről szóló határozatot hétfői lapzártánkkor postázták Máté bácsának. "

 

Bár néhányan már arra a következtetésre jutnak, hogy az úgynevezett megélhetési bűnözés indokolható azért, mert nincsen például roma származású honfitársainknak parlamenti képviselete, azért ezt egy kicsit meredeknek tartom. Az persze érthető (ha nem is fogadható el), ha valaki azért lop tejet vagy kenyeret, hogy ne haljon éhen, igaz, a földműveléssel és az állattartással is illő lenne próbálkozni, amennyiben egészségi állapota ezt megengedi az adott delikvensnek. Magam találkoztam a szlovákiai (felvidéki) Gömörben olyan magyar cigány pásztorral, aki egy csomó juhot tartva biztosította a saját megélhetését. Azt tudom egyébként még a leginkább elfogadni, ha valaki fát lop, hogy ne fagyoskodjon a család, ám az sem mindegy, hogy lehullott ágakat, gallyakat visz haza, vagy éppen kitép-kivág egy fát.
Szóval, aki azt állítja, mint például a nevezetes Cigány blogger, hogy a romáknak szabad "megélhetési bűnözni", mert nincs parlamenti képviseltük, akkor az is felvethető: a mintegy 3 millió honi mélyszegénységben élő közül körülbelül fél-egymillió cigány származású; kérdés tehát, hogy a "maradék" nem roma mélyszegények lehetnek-e úgymond megélhetési bűnözők.
Ezzel együtt azt gondolom, hogy a hazai nemzeti-etnikai kisebbségeknek - az alkotmányos rendelkezések szerint is - jár parlamenti képviselet, ahogy korrekt volna ezt megadni a határon túli magyaroknak (lehetőleg olyanok által képviseltetve, akik kettős állampolgárok, hiszen jócskán vannak ilyenek is), a hivatásrendeknek s a történelmi egyházaknak (a katolikusoknak, a reformátusoknak, az evangélikusoknak, a zsidóknak mindenképpen, és idesorolnám az unitáriusokat, talán a baptistákat is).
Jómagam örülök, hogy például a ljubljanai vagy a zágrábi parlamentben ül egy-egy magyar képviselő az őshonos közösségek "alanyi jogán"; szlovéniai és horvátországi nemzettársainak pedig az a dolguk marad, hogy megválasszák a képviseletükre alkalmas politikusaikat. Ezen nem ártana elgondolkodni a hazai etnikai-nemzeti kisebbségek kapcsán. A kérdés korrekt rendezéséhez azonban egy Felső Ház is szükségeltetne, ahol az említett képviselők a saját közösségüket érintő kérdésekben véleményezési és döntési joggal bírnának. Uff!      

Ezek a sorok 1937-ben (!) láttak napvilágot, abban az évben, amikor a születések száma még 180 ezer felett volt. Kovács Imre A néma forradalom című munkájában nem beszélt félre.

"Pusztuló nép vagyunk.
Nemrégiben mutatta ki egyik kiváló statisztikusunk, Móricz Miklós, hogy 1960-ig még növekedni fog az ország lakossága - nem mintha a nemzet regeneráló ereje feltámadna, hanem az idősebb korosztályok tartalékai és az élettartam általános meghosszabbodása a mai keretek fenntartása mellett némi szaporodás­sal is biztat -, eléri a lélekszám a 10 milliót, utána azonban rohamos apadás fog beállni.
A világháború nagy sebet ütött a nemzeten. 500 000 gyermekkel kevesebb született, mint amennyinek kellett volna, és ez a mostani évektől kezdve sokáig - talán még félévszázad múlva is - éreztetni fogja hatását minden tekintetben. A fiatal korosztályok aránya egyre kedvezőtlenebbül alakul a társadalomban: az öregek tért nyernek, a fiatalok háttérbe szorulnak; a társadalom elöregszik. Általános lesz az egygyerekrendszer, és az â01Eegykék" öreges életelvekkel óvato­san és számítgatva mérlegelik majd a társadalmi eseményeket. Minden lépésük­ben benne lesz a bizonytalanság érzésének tudata - létük végzete -, és nem fog­nak tiltakozni az öregek uralma ellen. A gazdasági viszonyok javulása pedig fel­oldja a feszültséget, és a szociális kísérőzene eltűnik a generációs harc színteréről. A munkapiac helyzete enyhül; nagy tehertételétől - a munkanélküliektől - meg­szabadul. Ugyanis a háborús születésű nemzedék a normális létszámnak felével jelentkezik a munkapiacon, és a munkanélküli tömegek a relatíve nagyobb ke­reslet révén felszívódnak. Dolgozni fog mindenki ebben az országban - és a dolgozók nem elégedetlenkednek.
Így lassan kikapcsolódik a nemzet életéből egy forradalom lehetősége. Az elöre­gedő társadalomnak nincs feszítő ereje, sem robbanásra váló készsége. Az öreg társadalom megelégedés, megnyugvás és kiegyenlítődés után vágyik. Nélkülöz minden különösebb lendületet. Belső ösztöneit elhallgattatja, külső körülmények­re, izgalmakra nem reagál. Hite, lelkesedése nincs; ideálokért nem harcol. Az öreg társadalom a halál dermedtségével, utolsó állomás egy nemzet életében. Sajnos, a magyarság ideérkezett, és megfiatalítani  nem lehet.  A statisztika és szociológia rideg törvényei sivárnak és kegyetlennek jelzik a jövőt: az elörege­dett csonkaország után jön az elgyengülő és elnéptelenedő csonkaország..."
 

Kolláth György alkotmányjogász a Tallózó február 20-ai számában azt írja."Egy alkotmányjogi minimumot aranyszabállyá tennék. A jogegyenlőség, a törvénytisztelet a polgári kötelezettségek egyenlősége, azonos mércéje is volna. Tehát, vagy tüntessék fel az etnikai hovatartozást elkövetőnél és sértettnél egyaránt, vagy pro és kontra egyaránt hagyják el."
Nem tudom, Kolláth arra gondol-e, hogy egy adott bűnesetnél tüntessék fel az etnikai hovatartozást elkövetőnél és sértettnél egyaránt, vagy arra: amennyiben x bűnesetnél egy áldozat cigány, azt is jelezzék az arra hivatottak, y esetben pedig a bűnöző roma voltáról is lehessen szólni. Szerintem mindkét verzió korrekt, ám arról ne feledkezzünk meg, hogy mivel az identitás szabadon választható, ezért származásról illő beszélni.
Tehát: Veszprémben bizony cigány származásúak a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítottak, Tatárszentgyörgyön pedig cigány származásúak az áldozatok. Magyarul: vannak roma bűnözők és roma áldozatok is bőven, sajnos, sőt, egymással összefüggésben és egymástól függetlenül is ...
Szerintem így és csak így lehet korrekt módon tárgyalni az eseteket, és annak reményében, hogy össztársadalmi szinten a valós válaszokat megtaláljuk - mindannyian. Ha pedig valaki egyik oldalról csak a roma bűnelkövetőket veszi észre, az bizony rasszista, és ugyanúgy az is, aki másik oldalról csupán roma áldozatokat lát és sajnál igazán.